Szeretek grafikus lenni, mert ez a szakma ötvözi a kreativitást és a stratégiai gondolkodást. Sosem válik unalmassá számomra ez a munka, mivel minden projekt egy új kihívás, ahol a vizualitás eszközeivel kell hatékonyan kommunikálni egy üzenetet. Meg kell találni minden egyes munkánál a módját annak, hogy közvetítsük a megrendelő cég üzenetét a potenciális ügyfeleik számára, ehhez pedig gyakran a legapróbb részletekben való megtervezettség a kulcs. Minden egyes karakter és betűtípus, minden egyes színválasztás és minden egyéb, még a legapróbb design elemek mögött is tudatos döntés van a grafikai szakmában.
Kezdetben azt hittem, hogy a grafikai munka csupán esztétikai döntésekről szól, de hamar rájöttem, hogy ennél sokkal több. Meg kell érteni a márkákat, a célközönséget és a trendeket, hogy olyan vizuális tartalmat hozzunk létre, ami nemcsak szép, hanem hatásos is, továbbá, olyan designt kell létrehoznunk, ami valahogyan közvetíti a megrendelő tulajdonságait az emberek felé.
Azáltal, hogy a munkám során ennyire koncentrálok a különböző tervek esztétikájára, nehéz nem ráfókuszálni a saját testem és kinézetem legapróbb hibáira is. Míg egy-egy pattanás megjelenésével megbirkózom, de amikor a fogaim szuvasodását veszem észre, nagyon gyorsan lépni akarok. Sajnos fogak szempontjából igen rossz genetikát örököltem, anyám is apám is rendszeres vendégek a fogorvosnál és nemcsak csiszolni, tömni és gyökérkezelni kellett a fogaikat, hanem többet már pótolni is. Emiatt már készültem, hogy rám is ez a sors vár majd előbb vagy utóbb. Ez bizony elkerülhetetlen volt még úgy is, hogy figyeltem a fogaim tisztaságára, minden egyes nap kétszer mostam őket és fogselymet is igyekeztem a lehető leggyakrabban használni, amikor az időm is engedte. Így történt, hogy az első tömést még tizenéves koromban éltem meg, utána huszonpár évesen már gyökérkezelték is azt a fogamat. Most is folyamatosan veszem észre újabb és újabb fogaimon, hogy beavatkozás szükséges rajtuk. De hát nincs mit tenni, nem lehet feladni, el kell járni a fogorvoshoz és kijavíttatni a hibákat.
Egy ideje már feladtam az állami fogászatot, hiszen gyakran heteket kell várni az időpontokra, illetve nem is mindig a legmagasabb szintű az ellátás. Eleve rendkívül frusztrál mindig a tudat, hogy szuvasodik, fekete, csúnya az egyik fogam, emiatt nagyon nem szeretek időpontra várni ebben az állapotban. Ebből érthető, hogy már pár éve a magán fogászat felé orientálódtam. A Fogorvos Budapest csapatát találtam meg, és nálam nagyon beváltak. Úgy érzem, egy magán fogászat esetén sokkal jobb orvos-beteg viszony tud kialakulni, mivel nincsenek annyira túlterhelve az orvosok, nincsen annyi betegük, így sokkal jobban emlékeznek az egyes páciensekre. Emellett több idő is van minden betegre, van idő átbeszélni a problémákat, a kórtörténetet és a közös döntéseket meghozni. Így sokkal inkább olyan érzésem van, hogy nem tűzoltást végeznek a fogaimat tekintve, hanem egy hosszú távra tervezett megoldást igyekszenek találni a fogszuvasodásomra.
Összességében tehát, ahogyan a grafikában is a részletekre való odafigyelés és a tudatos tervezés hozza meg a legjobb eredményt, úgy a fogászat terén is hasonlóan gondolkodom. Nem elég csak akkor lépni, amikor már nagy a baj, hanem érdemes előre gondolkodni, megelőzni a problémákat, és hosszú távú megoldásokban gondolkodni. A magán fogászatok előnye számomra nemcsak a gyorsabb elérhetőség és a nyugodtabb légkör, hanem az is, hogy valóban partnerként kezelnek a saját fogaim egészségének megőrzésében. Legyen szó egy márka vizuális arculatáról vagy a saját egészségemről, hiszem, hogy a minőségi odafigyelés mindig megtérül.