Egy logó újrarajzolása szinte sosem arról szól, hogy szebb legyen.
Arról szól, hogy működjön ott is, ahol az eredetit sosem tesztelték: egy 12 milliméteres pecséten, egy hímzett munkaruhán, egy sötét háttéren, egy alkalmazásikonban.
Tavasszal egy családi pékség jelvényét kaptam meg átdolgozásra. Kilencvenes évekbeli rajz volt, vékony vonalakkal, két hajszálvékony kalásszal a szöveg fölött. Papíron gyönyörű. A cégtáblán viszont húsz méterről csak egy szürke folt látszott belőle.
A vonalvastagítás volt a legkényesebb rész. Ha az ember túl sokat ad hozzá, elveszik a rajz karaktere, ha keveset, akkor semmit nem javít. Négy változatot nyomtattam ki különböző méretben, kivittem az utcára, és megnéztem őket napfényben.
A harmadik működött.
Ez a munka egyébként tíz nap alatt készült el, és ebből nyolcat azzal töltöttem, hogy néztem, mit lehet elvenni belőle.
A nyaram viszont nem erről szólt, hanem valami sokkal kellemetlenebb dologról.
A diplomámhoz kellett egy középfokú angol nyelvvizsga, és a záróvizsgára jelentkezés őszi határideje már ott volt a naptáramban. Két éven át azzal nyugtattam magam, hogy „elég jól” tudok angolul, mert szakmai anyagot elolvasok. Aztán amikor kitöltöttem egy próba-feladatsort, a hallás utáni értésnél derült ki, hogy nagyon nem elég jól.
Egy szakmai fórumon panaszkodtam el mindezt, egy olyan témában, ahol amúgy portfóliókról szokás beszélgetni. A hozzászólások között valaki azt írta, hogy ne heti kétszer egy órában gondolkodjak, mert abból nyáron sem lesz semmi, hanem nézzem meg, mit jelent az intenzív felkészülés.
A linkből jutottam el a Hollywood Nyelvstúdió oldalára, a hollywoodnyelvstudio.hu-ra.
Ott azt olvastam, hogy a legsűrűbb tempó havi 120 órát kíván, vagyis heti harmincat, és emellé pár hónapra tényleg más rendbe kell tenni a napokat. Ez az első pillanatban ijesztően hangzott. Aztán arra gondoltam, hogy két év alatt összesen nem tettem bele ennyit, tehát nincs mit veszítenem.
A nyári intenzív angol nyelvtanfolyam csomagjaik három hónaposak, és abban különböznek, hogy havi 30, 40, 50 vagy 60 órát tartalmaznak. Én a középső tempót választottam, mert grafikai munkát is vállaltam közben, és nem akartam két hét után feladni.
Ami a leginkább meglepett, az az arány volt. Az órák nagyjából ötöde elmélet, a többi gyakorlás, tehát nem üldögéltem magyarázatokat hallgatva. Beszéltem, javítottak, újra beszéltem.
Az első két hét volt a legnehezebb. Nem a tananyag miatt, hanem azért, mert bele kellett rázódnom abba, hogy hetente több délelőttöt is odaadok. A megrendelőimnek előre szóltam, hogy nyáron lassabban válaszolok, és két munkát átcsúsztattam szeptemberre. Ezt a döntést előtte évekig nem mertem meghozni.
A harmadik héttől viszont beállt a ritmus. Egy nyári intenzív angol nyelvtanfolyam attól működik, hogy nem hetente egyszer nyúlsz a nyelvhez, hanem szinte minden nap, és így nincs idő elfelejteni a legutóbbi órát. Nálam ez volt az egész különbség lényege.
A hatodik héten vettem észre először, hogy egy angol nyelvű oktatóvideót megállítás nélkül végignéztem.
Kaptam mellé három hónapra hozzáférést a Hollywood Nyelvstúdió online oktatófelületéhez is, amit főleg akkor használtam, amikor egy nyomdai határidő miatt nem tudtam bemenni.
Júniusban kezdtem, szeptember elején fejeztem be a programot.
Nem lettem tökéletes. A szóbeli mintafeladatoknál még mindig van, hogy keresem a szavakat. Viszont a hallás utáni értésnél, ami tavasszal a legrosszabb részem volt, már nem tűnik el a fél mondat.
Az őszi határidőre így megvan a jelentkezésem.
Ha most kellene összefoglalnom, mi volt a különbség, azt mondanám, ugyanaz, mint a pékség jelvényénél: nem attól lett jobb, hogy sokáig nézegettem, hanem attól, hogy kivittem az utcára és kipróbáltam éles helyzetben. A Hollywood Nyelvstúdió nyara pontosan ezt csinálta velem, csak angolul.